A bánáti hímzett főkötő, vagyis a „kapica”, a szerb női viselet egyik legfontosabb identitásképző eleme volt, amelyet hétköznapokon és jeles ünnepeken egyaránt hordtak. A fejék díszítése és anyaghasználata pontosan tükrözte viselője életkorát, családi állapotát és közösségben betöltött rangját. 

Míg a hétköznapi darabok egyszerűbb len- vagy pamutvászonból készültek, addig az ünnepi alkalmakra selyemből, a téli időszakra pedig nehezebb bársonyból varrták őket. A legpompásabbak kétségkívül a menyasszonyi főkötők voltak. A bánáti aranyhímzés igazi különlegessége a plasztikus, domború technika: a kartonból kivágott mintákat csirízzel rögzítették az alapra, majd ezt vonták be nemesfémszálakkal, amelyeket az anyag színével egyező vékony fonallal öltöttek le. 

A hímzést gyöngyök, flitterek és selyemszálak gazdagították, amelyek motívumai ma is inspirációként szolgálnak a modern textilművészet és a hagyományőrző viseletalkotás számára.