A „kapica” néven ismert bánáti főkötők készítése rendkívüli textittechnikai felkészültséget igényelt. Az alapanyag megválasztását a funkció határozta meg: a tartós, mindennapi használatra szánt darabokhoz pamutot és lent, a reprezentatív ünnepi viseletekhez selymet, a strukturáltabb vagy téli főkötőkhöz pedig nemes bársonyt alkalmaztak. A textília felületi díszítését a jellegzetes bánáti domború aranyhímzés adja. A folyamat során a kartonlapra előrajzolt és kivágott mintaelemeket hagyományos csirízzel applikálták az alapvászonra. Erre a magasított felületre feszítették rá a fémfonalat, amelyet egy vékony, rejtett szállal rögzítettek úgy, hogy a leöltések közben a szálat a motívum közepe felé húzták, létrehozva a 3D-s hatást. 

A kompozíciókat gyöngyökkel, csillogó flitterekkel és selyemhímzéssel tették még látványosabbá. Ez a precíz és nagy múltú kézműves technológia napjainkban a rekonstruált népviseleteken és a modern alkalmazott művészetben él tovább.