A bánáti vidék egyik legékésebb viseletdarabja a „kapica” néven ismert hímzett főkötő, melyet a szerb asszonyok hordtak a mindennapok során és a közösség kiemelt ünnepein. A fejék nem csupán díszként szolgált: családi állapotot jelölt, és hordozója társadalmi rangját is hűen hirdette. Készítéséhez az alkalmak és az évszakok ritmusának megfelelően választottak textíliát; a hétköznapi vásznat és finom pamutot az ünnepi selyem, valamint a hideg napok nehéz bársonya váltotta fel a funkciónak megfelelően. A legpompásabb kivitelben természetesen a menyasszonyi darabok tündököltek. A tárgycsoport igazi varázsát a helyi aranyhímzés adja, melynek jellegzetes, domború textúráját egy egyedi eljárással érték el. A kartonpapírból precízen kivágott mintákat hagyományos csirízzel rögzítették az alapanyagra, majd a kifeszített nemesfémszálakat az alaptextil árnyalatával megegyező vékony fonallal, a motívum közepe felé húzva öltötték le. 

A ragyogó felületeket selyemszálak, flitterek és gyöngyök gazdagították, melyek motívumvilága napjainkban is elevenen él a modern textilművészek és hagyományőrzők alkotásaiban.