A „kapica” néven ismert hímzett főkötő a bánáti szerb női identitás és kulturális örökség egyik legbeszédesebb szimbóluma, melyet a mindennapokban és a közösség jeles ünnepein egyaránt büszkén viseltek. A fejék díszítése és anyaga hűen jelezte a nők családi állapotát és társadalmi pozícióját. A funkcióhoz igazodva a hétköznapi darabokat tartós len- vagy pamutvászonból, az ünnepi alkalmakra szánt verziókat finom selyemből, míg a téli időszak reprezentatív darabjait nehéz bársonyból formálták meg. A gyűjtemények legkiemelkedőbb ékei a pazar menyasszonyi főkötők. A tárgycsoport egyediségét a plasztikus aranyhímzés adja: a kartonból kivágott mintákat hagyományos csirízragasztóval rögzítették az alaptextilre, majd a kifeszített nemesfémszálakat egy vékony segédszállal a motívum közepe felé húzva varrták le, így hozva létre a jellegzetes domború textúrát. 

A kompozíciókat gyöngyökkel, flitterekkel és selyemhímzéssel gazdagították, melyek motívumvilága ma is szerves része a délvidéki hagyományőrzésnek és a kortárs textilművészetnek.