A szerb nők hagyományos viseletének egyik legérdekesebb darabja a bánáti hímzett főkötő, a „kapica”. Ha valaki ránézett egy ilyen főkötőre, azonnal meg tudta mondani a viselője családi állapotát és azt is, hogy milyen helyzetet foglalt el a társadalomban. Az alapanyagok nagyon változatosak voltak: a hétköznapi munkához tartós lenvásznat vagy pamutot használtak, az ünnepekre elegáns selymet választottak, a téli hidegben pedig meleg bársonyból varrták a főkötőket. A gyűjtemények legszebb darabjai egyértelműen a lányok esküvőjére készített menyasszonyi főkötők. A bánáti mesterek egy különleges aranyhímzési technikát alkalmaztak, amitől a minták látványosan kiemelkedtek a felületből. 

Első lépésben kartonból vágták ki a formákat, amiket csirízragasztóval rögzítettek az anyagra. Erre a magasításra feszítették rá a fémfonalat, majd egy vékony segédszállal – amit öltés közben befelé húztak – rögzítették a helyére. A fémfonal mellett színes selyemmel, csillogó flitterekkel és apró gyöngyökkel is díszítették a tárgyakat. Ezek a minták és technikák ma is inspirálják a divattervezőket és a textilművészeket