A bánáti hímzett főkötőket („kapica”) elsősorban a szerb nők viselték, a hagyományos és az ünnepi népviselet részeként. A főkötő viselése a családi állapot mellett társadalmi helyzetet is jelezhetett. A bánáti hímzett főkötők különféle anyagokból készültek, amelyek minősége és díszítése attól függött, hogy mindennapi vagy ünnepi viseletre szánták-e őket. Készülhettek a főkötők hétköznapi viselethez lenvászonból, finomabb tapintású pamutvászonból, ünnepi alkalmakra elegáns hatást keltő selyemből, téli időszakra vagy díszesebb gazdagabb kivitelezésű főkötőhöz bársonyból. 

A bánáti aranyhímzésű főkötők különlegessége a domború hímzés, amit úgy lehet elérni, hogy a kartonra rajzolt mintát formára vágjuk, csirízzel felragasztjuk az alapanyagra, majd ezen a felületen feszítjük keresztül a fémszálat és az alapanyag színével egyező vékony szállal leöltjük, amit mindkét oldalon a leöltés közben a közép felé húzzuk, így lesz a hímzés domború. Díszítésként gyöngyöket, flittereket, selyemfonalakat és fémfonalat is használunk. A díszítettség foka az alkalomtól és az életkortól is függ: a menyasszonyi főkötők a legpompásabbak. Ezek a motívumok ma is megjelennek hagyományőrző viseleteinken, újraalkotott főkötőkön vagy akár modern textilművészeti alkotásokban.